Fóris Tamás prédikációja alapján, 2026. augusztus 16.
Amikor jól mennek a dolgaink, könnyen megfeledkezünk Istenről. Amikor viszont bajba kerülünk, hajlamosak vagyunk éppen az ellenkezőjét gondolni: Isten feledkezett meg rólunk.
De valóban ezt jelenti a szenvedés? Ha nehézségek, veszteségek vagy fájdalmak érnek bennünket, abból az következik, hogy Isten nincs velünk? Vagy lehetséges, hogy éppen a nehéz időszakokban végez bennünk valami különösen fontos munkát?
Ami kellemetlen, az feltétlenül rossz?
A hétköznapi életben sok mindenre mondjuk azt, hogy „rossz”. Rossz egy fájdalmas élmény, egy kudarc, egy betegség, egy veszteség vagy egy olyan esemény, amely teljesen ellentétes azzal, amit szerettünk volna.
A Biblia azonban arra tanít, hogy ne csak a pillanatnyi érzéseink alapján ítéljük meg az életünk eseményeit.
A Zsidókhoz írt levél így fogalmaz:
„Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”
(Zsidók 12,11)
Ami pillanatnyilag keserves, annak később lehet jó gyümölcse.
Ezékiás király egy súlyos betegség után hasonló felismerésre jutott:
„Bizony, javamra vált a nagy keserűség.”
(Ézsaiás 38,17)
Ez nem azt jelenti, hogy a fájdalmat jónak kell neveznünk. Azt viszont igen, hogy Isten képes arra, hogy még a keserűségből is jót hozzon elő.
A kereszt mindent megváltoztat
Ennek talán legnagyobb bibliai példája maga Jézus Krisztus.
Ézsaiás évszázadokkal Jézus születése előtt ír a szenvedő Messiásról:
„Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”
(Ézsaiás 53,5)
Nagypénteken aligha lehetett volna bárki számára úgy tűnni, hogy valami jó történik. Jézust elárulták, megkínozták és keresztre feszítették.
Mégis éppen ebből a látszólag végletes tragédiából bontakozott ki Isten megváltó terve.
A kereszt ezért arra figyelmeztet bennünket: nem mindig látjuk azonnal, mit tesz Isten.
Ne gondold, hogy Isten elfeledkezett rólad
A szenvedés egyik legnehezebb része az az érzés, hogy egyedül maradtunk.
Ilyenkor megszülethet bennünk a kérdés: „Istenem, hol vagy?”
Ez önmagában nem hitetlenség. A Biblia tele van olyan emberekkel, akik fájdalmukban őszintén kiáltottak Istenhez. A 22. zsoltár például így kezdődik:
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
(Zsoltárok 22,2)
Jézus maga is ennek a zsoltárnak a szavait idézte a kereszten.
A zsoltár később olyan részleteket tartalmaz – az átszúrt kézről és lábról, valamint a ruhákon való osztozásról –, amelyek különös módon előrevetítik Krisztus kereszthalálát.
A szenvedés tehát nem bizonyítja Isten távollétét. A kereszt éppen azt mutatja meg, hogy Isten a legmélyebb szenvedés közepette is jelen lehet és munkálkodhat.
A baj nem feltétlenül büntetés
Az egyik veszélyes következtetés az, hogy ha valami rossz történt velünk, akkor biztosan valami rosszat tettünk.
Jézus azonban többször is elutasította ezt az egyszerű gondolkodást.
Amikor egy születésétől fogva vak emberrel találkoztak, a tanítványok megkérdezték:
„Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?”
(János 9,2)
Jézus válasza világos volt:
„Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”
(János 9,3)
Nem minden betegség, kudarc vagy veszteség mögött található egy konkrét személyes bűn.
Ezért amikor bajban vagyunk, az önvizsgálatnak lehet helye – az önvádnak azonban nincs.
A rosszat ne csak magunkon kívül keressük
Amikor valami nincs rendben a világban, természetes reakciónk, hogy megkeressük a felelőst.
Pedig a Biblia arra hív, hogy először a saját szívünket vizsgáljuk meg.
Alekszandr Szolzsenyicin, aki éveket töltött a szovjet Gulág munkatáboraiban, a gonoszság természetét vizsgálva jutott arra a híres felismerésre, hogy a jó és rossz közötti választóvonal nem egyszerűen országok, társadalmi csoportok vagy emberek között húzódik, hanem minden emberi szíven keresztül.
Ez mélyen biblikus felismerés.
Jézus sem azt tanította, hogy a világ problémája kizárólag „a rossz emberekben” található. Mindannyiunknak szükségünk van Isten kegyelmére és arra, hogy Ő átformálja a szívünket.
Lehet áldás a nehézségben?
A Biblia nem romantizálja a szenvedést. Nem mondja, hogy a fájdalom kellemes vagy hogy örülnünk kell minden tragédiának.
Azt azonban újra és újra megmutatja, hogy Isten képes használni a nehézségeket.
A baj megtaníthat arra, hogy kevésbé bízzunk önmagunkban.
Közelebb vihet Istenhez.
Megmutathat olyan dolgokat a szívünkben, amelyeket jólétben talán észre sem vennénk.
Átformálhatja a prioritásainkat.
Mélyebb együttérzést adhat mások iránt.
És olyan hitet építhet bennünk, amely nemcsak akkor működik, amikor minden rendben van.
Pál apostol ezt írja:
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.”
(Róma 8,28)
Nem azt mondja, hogy minden jó.
Azt mondja, hogy Isten mindent képes a javunkra munkálni.
Hol van Isten, amikor bajban vagy?
Talán éppen most élsz át egy olyan időszakot, amelyet nem értesz. Talán imádkozol valamiért, de még nem látod a választ. Talán veszteséget, betegséget, csalódást vagy bizonytalanságot hordozol.
Ne vond le túl gyorsan azt a következtetést, hogy Isten megfeledkezett rólad.
Lehet, hogy még nem látod a történet végét.
A kereszt tanulsága éppen ez: ami pénteken reménytelennek látszott, arról vasárnap kiderült, hogy Isten megváltó tervének része volt.
Ezért a bajban nem feltétlenül arra van szükségünk, hogy minden kérdésünkre azonnal választ kapjunk.
Arra van szükségünk, hogy megtanuljunk bízni abban az Istenben, aki akkor is látja a teljes történetet, amikor mi csak egyetlen fájdalmas fejezetet látunk belőle.